Már tavaly tavasszal sokat olvastam a Kéktúráról, és egyre jobban megtetszett…. Álmodozó típus vagyok, órákon át bújtam a túrával foglalkozó oldalakat a neten. Elképzeltem, hogy a férjemmel és a kutyánkkal végigjárjuk az egész útvonalat.
Aztán persze jött a koppanás, senki más nem volt olyan lelkes, mint én 🙂 Na, de Nóri nem hagyja magát olyan könnyen lebeszélni bármiről, ami befészkelte magát a buksiba. Mondtam, hogy oké, akkor megyek egyedül! Újabb romantikus képzelgés, láttam magam, ahogy nagy táskával, sátorral a hátamon megyek előre rendületlenül. Újabb koppanás: nem mész, te egyedül sehova, főleg, nem az erdőbe 🙂 Egyöntetű véleménye volt ez Férjnek, a szülőknek, barátnőimnek.
Gondoltam mindegy, lesz, ami lesz, én megveszem magamnak a pecsételő füzetet, aztán majd valahogy úgy alakítom, hogy csak elmenjünk kirándulni.
Meglett a füzetke, és szépen felkerült a polcra, ott is töltötte az egész telet, várva a tavaszt 🙂
Tavasszal aztán új lendületet vettem, és sikerült megbeszélnem a férjemmel, és még két barátunkkal, hogy menjünk el a lakhelyünkhöz legközelebbi útvonalra.
Minden mesének boldog a vége, annyira megtetszett nekik a pecsételgetés, és a túrázás, hogy azóta négyesben járjuk az erdőt! Az első alkalom után mindenkinek kellett vennem saját pecsételőfüzetet.
Amikor gyerekkoromban láttam a TV-ben a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatot, azt gondoltam, hogy mi ez a bénaság? És most alig várom az újabb szabad hétvégét, amikor mehetek túrázni.
Az Országos Kéktúráról röviden: Az útvonal az ország északi részén halad végig, kb. 1160 km. Írott-kőtől Hollóházáig tart. Mindegy melyik irányból megyünk, és nem fontos az egyes szakaszokat egymás után követni.
27 szakasz van, és 149 pecsételőhely. 2017. szeptember 4-ig 5960 fő teljesítette a Kéktúrát.
Mi 2017. április 2-án kezdtük el, és eddig kb. 85 km-t tettünk meg, és 17 pecsétet szereztünk! Nagyon az elején járunk még, de én tudom, hogy teljesíteni fogjuk az egész távot!
Ajánlom mindenkinek a Kéktúrát, gyönyörű helyek vannak Magyarországon, és szerintem tök izgi a pecsételés 🙂
Az első szakasz, amit végigjártunk a 15. sz. túra volt, hivatalosan 22,2 km, de persze mi eltévedtünk kétszer is, ami kb. plusz 5 km-t jelentett. Azóta nem nálam van a térkép 🙂
Emiatt, és a nagy meleg miatt, végül nem mentük végig a szakaszon, Pilisszentkereszten végeztünk, és a maradék 4.2 km-t Dobogókőig a következő túrához csaptuk hozzá.
Ez a szakasz Budapest, Bécsi út, Rozália téglagyártól indul, a téglagyár kapujánál van a pecsételődoboz.
Az első szakasz a Kevély nyeregig tart. A túra elején egy elég jó kis kaptató van, aztán jön egy kis nyugisabb rész. Pilisborosjenőt magunk után hagyva elértük a Teve sziklát,
majd hamarosan elértük az “Egri várat”, persze nem az igazit. Itt forgatták az Egri Csillagokat. Sajnos erről nincs fotóm 🙁
De itt egy leírás róla:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egri_v%C3%A1r_(Pilis)
Na ezután jött egy gyilkos emelkedő, itt egy pillantra én is elgondolkoztam azon, hogy teljesen normális vagyok-e, de aztán amikor felértünk a Kevély nyereghez, már újra élveztem az életet.
Innen lefelé vezetett az út, elhaladtunk Csobánka mellett, majd elértünk a Szent-kút kápolnához. A kiírás szerint nem igazán tudtuk eldönteni, hogy iható-e a vize (kiraktak egy papírt, hogy mit tartalmaz a víz, és az egyik összetevő meg volt jelölve, de nem volt egyértelműen odaírva, hogy nem iható). Mi nem ittunk a vízből, mert szerencsére volt még vizünk, de barátaink úgy döntöttek bátrak lesznek, és semmi bajuk nem lett tőle.
Az út innen nem volt túl megerőltető, de már vártuk a végét, mert nagyon meleg volt. A következő pecsételőpont Pilisszentkereszten volt, de a falu előtt még végig kellett menni a Dera szurdokon, ami az én egyik kedvenc helyem a Pilisben. Nem túl hosszú, és gyerekekkel is simán bejárható.
Az egyik pilisszentkereszti pecsételőhely – itt kettő is van, az egyik egy vegyesbolt ablakrácsán – szerencsére egy kocsma (Felső kocsma), ahol pecsételés után megittuk a hely egész, nem alkoholos ital készletét.
Majd büszkén és boldogan vártuk a buszt….. ami lassítás nélkül húzott el mellettünk. Az értetlenség, a világfájdalom tükrözödött az arcunkon, mire egy helyi várakozó mondta hogy ne izguljunk, hamarosan jön majd mentesítő busz. Az első tavaszi szép hétvégén már Dobogókőnél tele lesz a busz…
Fáradtan, de lelkesen értünk haza, meg persze én négy vízhólyaggal a lábamon, de ez sem tántorított el a folytatástól!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: